HAT-KP-1-2024/1-000594

BESZÁMOLÓ

Pályázat kódja: HAT-KP-1-2024/1-000594 

Pályázat megnevezése: Magyar történelem és kulturális kincsek 
                                           nyomában Szerbiában 

Megvalósítás időpontja: 2025. május 23-27.

Intézmény neve: Himesházi Általános Iskola és AMI

Résztvevő diákok száma: 41 fő

 

Határtalanul határokon túl...

A Himesházi Általános Iskola és AMI, a Sombereki Kalász Márton Általános Iskola és AMI, a Dunaszekcsői Általános Iskola és a Lippói Gárdonyi Géza Általános Iskola hetedik évfolyamosai, május 23-27-ig, öt igen tartalmas napot tölthetett el a Vajdaságban, a Határtalanul programnak köszönhetően. Az utazásra már előre felkészítettük magunkat szellemi, lelki tekintetben. A felkészülésben segítségünkre volt az Okosdoboz oktatóprogram és megismerkedtünk kirándulásunk útvonalával, a programban szereplő helyszínekkel és szállásainkkal.

 

>>>KÉPEK-FELKÉSZÜLÉS<<<

 

Az indulás sajnos nem volt zökkenőmentes, a tompai határátkelőn való várakozás miatt egy órás késésben voltunk. Legelső megállónk Szabadkán volt, ahol a város nevezetességeit csodáltuk meg. A megérkezés után elsétáltunk a Ferences templom, vagy ahogy a helyiek nevezik, a horvát templom mellett, ahol egykoron a szabadkai vár állt. Megtekintettük a magyar szecessziós Városházát, amelynek vitrázsairól nemzeti nagyjaink és királyaink tekintettek vissza ránk. Szabadka város központjában körbejártuk a kék szökőkutat, Jakab és Komor szobrait. Megnézhettük a Népszínházat, sétálhattunk a szabadkai korzó csodás homlokzatú, belső udvarokkal rendelkező szecessziós épületei között. Megtekintettük az izgalmas múltú, ám máig csodás Raichle palotát, vagyis mézeskalács házat, Mátyás király szobrát. Megérkeztünk a felújított szabadkai Zsinagógához, amely Európa második legnagyobb zsinagógája, majd átsétáltunk a Gimnázium elé. Megnéztük Kosztolányi Dezső egész alakos és mellszobrát. 
Kosztolányi abba a gimnáziumba járt, amely előtt emlékműve elhelyezésre került, édesapja pedig ezen gimnázium igazgatója volt. 2014. március 28-án avatták fel Szabadkán Kosztolányi Dezső egészalakos, Szarapka Tibor által alkotott bronzszobrát. Elnevezése: a Gimnazista. A buszból megtekintettük a Szent Teréz Székesegyházat, illetve Szárity János szobrát, aki a Magyarországon készült első repülőgép atyja volt.

 

Ellátogattunk a szabadkai Magyar Folklór Központba, ahol a magyar kultúra, hagyományok és népművészet színfoltjait őrzik. Itt megismerkedtünk a délvidéki magyar népművészet eredeti kincseivel és a kortárs mesteremberek munkáival. A szabadkai Magyar Folklór Központban a magyar népművészet és hagyományőrzés gazdag világát ismerhettük meg. Itt régi népviseletek, kézműves tárgyak és hagyományos eszközök segítségével elevenednek meg a múlt értékei.
Az interaktív kiállítások révén nem csak szemlélhettük, de tapasztalhattuk is a hagyományos életmódot. Látogatásunk hozzájárult a nemzeti identitás megőrzéséhez és erősíti a közösségi összetartozás érzését.

 

Szabadka után Palics következett. A Palicsi-tó partján tettünk sétát, ahol szecessziós fürdőépületeket, színpompás villákat láthattunk. A tó környékét annyira megkedvelte Mátyás király, hogy 1462-es itteni látogatása után szeretett édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta. A természetvédelmi területként nyilvántartott, madárfüttyös parkerdőn keresztül értünk Szerbia legnagyobb és legszebb állatkertjébe.

 

>>>KÉPEK-1. NAP<<<

 

Fárasztó, ám élményekkel teli napunk zárásaként Tóthfaluba érkeztünk, ahol első éjszakai szállásunkat foglalhattuk el. Vacsora után, színházi előadáson vehettünk részt a vendéglátóink jóvoltából.
Másnap, reggeli után megismerkedtünk az élni akaró vidék példaképének számító faluval, Tóthfaluban megtekintettük a parkokat és a szobrokat, illetve az iskolát és akadémiát. A Délvidék legnagyobb Turul-szobrát, valamint Tóth József falualapító szobrát.   
A falu kialakulása – amint a neve is mutatja – Tóth József néhai földbirtokosnak köszönhető, aki birtoka egy részét tanyája közelében részben kiosztotta, részben eladta házhelyekként napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. A település lakossága színmagyar. Ezután megnéztük János Pál pápa és a mártír pap, Szabó Dénes szobrát. Végül felkerestük a Mini-Délvidék parkot.

 

Második megállónk Zentán volt, ahol megnézhettük a díszes Városházát és a tornyában lévő zentai csata színvonalas kiállítását, a csata makettjét és azokat a tárgyakat, amelyeket a csata helyszínén tártak fel. 
A zentai Városháza a település egyik legrégebbi, leglátványosabb épülete, az összes itt élő polgár számára sokat jelent, és a város lelkét, múltját és jelenét szimbolizálja. Az épület 1912-1914 között készült, tervezője Kovács Frigyes budapesti műépítész. Mátyás 1458-ban Zentán járt egy nagyszabású törökellenes hadjárat megszervezése során. Ezt egy Zentán kiadott oklevele bizonyítja, melynek különlegessége, hogy szeptember 11-én keltezték, azaz napra pontosan 239 évvel a zentai csatát megelőzően.

 

Magyarkanizsára utaztunk tovább. A Tiszán hajóztunk, a hangulatos Tiszai Tangó sétahajóval, ahol a kapitányunk élménydús beszámolót tartott a szőke folyóról, majd traktoros túrán vettünk részt az alföldi rónákon. A Baráthok Fürdőjéhez nem tudtunk elmenni, mivel előző napokban nagy esőzések voltak. Útközben betértünk Apró bácsi tanyájára a járáspusztán, ahol Apró István bácsi világbajnokságot nyert kuvaszaival ismerkedtünk meg. Láttunk még nála lovakat, kecskéket és szamarat is.

 

>>>KÉPEK-2. NAP<<<

 

Élménydús napunk után vacsora következett, majd labdarúgó meccsen vettünk részt a helyi diák csapattal. Ezután esti közös program volt a Páncél panzió étkezőjében.
A harmadik napot kiadós reggelivel kezdtük, majd buszra szálltunk. Utunk Belgrádba, pontosabban a nándorfehérvári erődbe vezetett. Belgrádban a Párizsi utca és a Mihály kenéz sétálóutca kereszteződésénél megérkeztünk a Kalemegdán parkba, ahol először egy franciáknak állított, de magyarokhoz is kötődő szoborral találkoztunk. Majd három várkapun átkelve megérkeztünk Nándorfehérvár várába, ahol Hunyadi és Kapisztrán lába által is koptatott köveken járva elénk tárultak azok a helyszínek, amelyek a történelmünk egyik leghíresebb csatájának helyszínéül szolgáltak. A magyar történelem egyik igazán emblematikus helyszíne ez. Csodás természeti környezetben, a Száva és a Duna összefolyásánál fekszik. Még a diákokat is hatalmába kerítette az a különös érzés, mely vélhetően minden erre járó magyar embert magával ragad, amikor végigsétál azokon a várfalakon, ahol évszázadokkal ezelőtt élethalál harcot vívtak a vár magyar védői a többszörös túlerőben lévő oszmán sereggel, hogy megvédjék az ország és egyben a keresztény Európa kapuját. Az itt kivívott győzelem mindegy hetven esztendőre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló törekvéseit. A diadal történetének felidézése után főhajtással és koszorúzással tisztelegtünk a várban található emlékkőnél.

Ezután Szendrő hatalmas erődítményét ismertük meg. Konstantinápoly mintájára épült, ahol Hunyadit fogva tartották és ahol Kinizsi Pál hősi halált halt. A szendrői vár középkori erődítmény, amely a középkorban a szerb állam ideiglenes fővárosaként szolgált. A háromszög alaprajzú vár 1427 és 1439 között épült Brankovics György szerb despota parancsára, hogy ezzel pótolja a magyarok által elfoglalt Nándorfehérvárt. Az erődöt 1439-ben, majd 1459-ben elfoglaló Oszmán Birodalom később még tovább erősítette a védműveket.
A szendrői vár a bizánci hagyományok szerint épült monumentális komplexum. Bár a falak alapjait nem szándékozták vízszint alá süllyeszteni, mégis vízi erődítménynek számított, mivel egykor teljesen víz vette körül. Az erőd befejezése után katonai jelentősége csökkent, így kevés szerkezeti változtatás történt az évszázadok alatt, ennek eredményeként az eredeti építészeti stílus a mai napig fennmaradt.

 

>>>KÉPEK-3. NAP<<<

 

Késő este érkeztünk a szálláshelyünkre, Székelykevére. Ezután a vacsora következett, majd a jól megérdemelt pihenés.
A negyedik napon csodálatos tájakon elértünk Galambóc várához, ami lenyűgöző látványt nyújtott. Zsigmond királyunk is ostromolta a várat. Utunk során honismeret vezetőnktől megismertük a Babakáj szikla legendáját, a László vár történetét, Arany János Rozgonyiné című balladáját, hisz „Röpke szellő” itt „lebegtette tengerzöld ruháját” Rozgonyi Cecíliának, ahogy ezt Arany János szép költeményéből is ismerhetjük. Galambóc várát még csak a buszból csodálhattuk meg, mivel Lepenski Vir mezolitikus archeológiai lelőhelyet tekintettük meg. Egy nagyobb és tíz kisebb település maradványaiból áll. Az emberi települések első nyomai az i.e. 7. évezred körüli időből származnak. Számos szobor és sajátos építmény tanúskodik a helyi lakosok élénk társadalmi életéről és vallásos hiedelmeiről.

Ezután hajóra szálltunk, a Tekijai öbölből a Vaskapu-szoros Kis- és Nagy-Kazán szakaszán séta hajókáztunk. Megtekintettük a római korból itt maradt Trajnus táblát és Európa legnagyobb emberábrázolását, a Decebál szobrot, sőt egészen a nemrégiben felavatott Széchenyi tábláig is elmentünk. Sziklában található barlangokat is láttunk az út egykori magyarországi felén, amely ma Románia.  Mindezt a környék legmodernebb sétahajójának, az AqvaStar Maximus fedélzetén tettük. A sétahajón nagyon jól éreztünk magunkat, lenyűgöző volt a táj. A folyó, s a körülötte lévő hegyek mindenkit elbűvöltek. A visszafelé vezető úton Galambóc váránál egy kisebb túrát tettünk a környéken.

 

>>>KÉPEK-4. NAP<<<

 

Késő este érkeztünk a szálláshelyünkre.
Kirándulásunk utolsó napján, úticélunk a péterváradi erődrendszer volt. A Bánk Bánból ismert Petur bánról elnevezett város erődje egykoron a történelmi Magyarország második legnagyobb erődítménye volt, ahol Rózsa Sándor is raboskodott. Itt bejárhattuk a vár alagútjait. Irodalmi olvasmányainkból szerzett tudásunkhoz és történelmi tanulmányainkhoz erőteljes alapként járul hozzá ez a látogatás. A Dunán átkelve, a várfalak előtt elhaladunk még az óvárosban Jelasics bán szülőháza előtt, majd a Tarcal lankáira felkapaszkodva, a részeges vagy fordított óra tövéből gyönyörű kilátást nyerünk Újvidékre, Szerbia második legnagyobb városára, amely főterét gyalogosan is bejártuk. A Roda bevásárlóközpontban egy kis vásárlási szabadidőre volt lehetőségünk.
Kirándulásunk utolsó programjaként látogatást tettünk Zentagunaras település magyar általános iskolájában, ahol kifejezetten jó, baráti hangulatban töltöttük az időnket. Tanulóink rögtön indultak is az udvarra focizni, röplabdázni a helyi iskola diákjaival. A békés kis tanintézmény igazgatónője bemutatta az iskolát, körbevezetett bennünket pedagógusokat, beszélt eredményeikről és sikereikről.

 

>>>KÉPEK-5. NAP<<<

 

Az öt tartalmas nap után már csak a hazaút várt ránk. A határátkelés Tompánál történt, mely viszonylag gyors és problémamentes volt.
A kirándulásról hazatérve, a feldolgozó órán, egymás szavába vágva elevenítettük fel a kirándulás legszebb, legmeglepőbb, legmeghatározóbb pillanatait. Az élménybeszámolókban is segítségünkre volt az Okosdoboz oktatóprogram, amit egyébként is szívesen használunk a tanórák színesítésére.  Tanulóink felejthetetlen élményekkel gazdagodtak ezen a kiránduláson. 
Sokan közülük most lépték át előszőr az országhatárt. A közösen végzett tevékenységek, kirándulások és a színes programok összekovácsolták a csapatot, új barátságok születtek.
Iskolánk köszönetét fejezi ki a Bethlen Gábor Alapkezelő Határtalanul programjának, hogy lehetőséget biztosított a kirándulás megvalósítására. 

 

>>>KÉPEK-ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ<<<